Az étrendi flavonoidok és hatásai
Figler Mária1,2, Cseh Judit1, Bodrogi Péter3
PTE KK II. Belklinika1, PTE ETK Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék2, PTE KK Szívgyógyászati Klinika3, Pécs
Bevezetés
Táplálékaink esszenciális és nem esszenciális összetevői közül számos komponens vehet részt az oxidációs folyamatok elleni védekezésben. Mivel az utóbbi évtizedek kutatásai rámutattak arra, hogy az oxidáció számos krónikus betegség kialakulásával kapcsolatos, a tudósok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a szöveti oxidatív potenciál étrendi befolyásolásának tanulmányozására. Számos tudományos kutatás eredménye bizonyította, hogy a növényi eredetű élelmiszerekben jelentős számú olyan összetevő van, amely hatékonyan képes erősíteni az emberi szervezet antioxidáns védekező kapacitását. A növényi flavonoidok szerepéről az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatásáról rendszeresen jelennek meg tanulmányok. A flavonoidok az élelmiszerek nem tápanyag komponensei, vagyis tápértéket nem jelentenek az emberi szervezetnek, de számos kutatás támasztja alá antioxidáns, daganatgátló, gyulladáscsökkentő, így egészségvédő és preventív tulajdonságaikat.
A flavonoidok kémiája és felépítése
A flavonoidok, a vegyületek olyan, különböző szerkezetű, természetes csoportjába tartoznak, melyek fenolgyűrűt tartalmaznak, és megtalálhatók gyümölcsökben, zöldségekben, magvakban, fakéregben, gyökerekben, szárakban, virágokban, teában és borban. Ezek a természetes anyagok ismertek voltak, az egészségre gyakorolt kedvező hatásuk miatt, már jóval azelőtt, hogy belőlük, a hatóanyag flavonoidokat izolálták volna. Több mint 4000 flavonoidot azonosítottak már, melyek felelősek a virágok, gyümölcsök és levelek figyelemfelkeltő színéért. A flavonoidok területén végzett kutatások újabb lendületet kaptak a francia paradox felfedezésével, tudniillik a mediterrán országokban megfigyelhető alacsony kardiovaszkuláris halálozás, a telített zsírsavfogyasztás melletti vörösborfogyasztásnak – ez a hatás, legalább részben – a vörösborban található flavonoidoknak köszönhető. Mitöbb, az epidemiológiai vizsgálatok felvetik, a táplálékkal bevitt flavonoidok védő szerepét a koronáriabetegséggel szemben. A flavonoidbevitel és ennek hosszú távú, halálozásra gyakorolt hatását, mélyrehatóan tanulmányozták, és az eredmények azt sugallták, hogy a flavonoidbevitel és a koszorúér betegség miatti halálozás fordított arányban áll egymással. Ötven évvel ezelőttig, a flavonoidok hatásmechanizmusáról, csak hiányos ismereteink voltak. Mindazonáltal, évszázadokon át, széles körben ismert volt, hogy a növényi kivonatok, széles spektrumú biológiai hatással bírnak. 1930-ban, a narancsfélékből izoláltak, egy addig ismeretlen vegyületet, melyet egy új vitamincsoport tagjának hittek és P vitaminnak neveztek el. Amikor kiderült, hogy ez a vegyület egy flavonoid (rutin), egy hatalmas kutatási hullám indult el, melynek célja, az egyes flavonoid vegyületek izolálása és hatásmechanizmusuk megértése volt. Molekuláris felépítésük alapján, a flavonoidokat különböző csoportokra oszthatjuk. A flavonoidok 4 fő csoportja, az egyes csoportok legismertebb tagjai, valamint azon táplálékok, melyekben megtalálhatók, az I. táblázatban láthatók.
| Flavonoid csoport | Vegyület | Élelmiszer forrás |
| Flavonok | Apigenin Chrysin Kaempferol Luteolin Myricetin Rutin Sibelin Quercetin |
Almahéj Bogyósok Brokkoli Zeller Gyümölcsvelő Áfonya Szőlő Spenót Oliva Hagyma Petrezselyem |
| Flavononok | Fisetin Hesperetin Narigin Naringenin Taxifolin |
Citrus félék |
| Catechinek | Catechin Epicatechin Epigallocatechin gallate |
Vörös bor Tea |
| Anthocyaninok | Cyanidin Delphinidin Malvidin Pelargonidin Peonidin Petunidin |
Bogyósok Cseresznye, meggy Szőlők Vörös bor Tea Sötét színű gyümölcsök húsa |
1. táblázat A flavonoidok fő csoportjai
Osztályozás
A flavonoidok biológiai aktivitása és metabolizmusa függ a kémiai felépítésüktől és a molekulák különféle alosztályokba történő relatív orientációjától. A flavonoid mag alapfelépítése lehetővé teszi szubsztituensek sokaságának kapcsolódását a flavonoid gyűrűkhöz, mely különböző alcsoportok kialakulásához vezet. A flavonoidokat gyűrűjük oxidációs állapota szerint osztályozzuk, ilyen osztály többek között pl.: anthocyanidinek, flavanolok (catechinek), flavonok, flavononok, és izoflavonoidok. Flavonok és flavanolok szinte az összes növényben azonosíthatók.
A flavonoidok növényi megoszlása
A flavonoidok növényi megoszlása számos faktortól függ, beleértve a növény törzs, rend, családbeli tartozását és a fajon belüli populációs variációkat. A megoszlási mintázat függ, a megvilágítás idejétől, és a fény erősségétől, mert ez elősegíti a magasabb oxidáltsági állapotú flavonoidok létrejöttét. A levéllel rendelkező zöldségekben és gyümölcsökben szinte kizárólag csak glikozidos formában fordulnak elő a flavonoidok. Ezen vegyületek főleg a növény leveleiben, virágaiban, és külső részeiben fordulnak elő, mint bőrszövetben és héjban, és a vegyület koncentrációja a mag felé haladva egyre csökken. A növény föld alatt elhelyezkedő részeiben flavonolok csak nyomokban találhatók, ez alól az egyetlen említésre méltó kivételek, a hagymák.
A flavonolok
A flavonoidok nagy vegyületcsoportjához tartoznak, melyek kémiai felépítésükben és jellemzőikben is különbözőek. Gyümölcsök, zöldségek és italok, mint például tea és vörös bor jelentik a fő flavonol forrást a humán étrendben. A napi flavonol fogyasztást nehéz felbecsülni, mert értéke függ az étkezési szokásotól, és az ételek flavonol tartalmától. Az élelmiszerekben található és azokkal a szervezetbe juttatható, illetve bio-termékként elérhető flavonoidok mennyisége, nagymértékben függ a növény fajtájától, termesztési eljárásoktól, évszakoktól, fénytől, a növény érettségi fokától, az étel elkészítési módjától és eredetétől. Mindezen tényezőket már vizsgálták, az elmúlt néhány évben számtalan tanulmány született a flavonolok emberi szervezetben történő abszorpciójáról és metabolizmusáról.
Flavonolok az emberi étrendben
Fontos megjegyezni, hogy a táplálékkal bevitt, és élelmiszer eredetű flavonoidok főleg három flavonolt – quercetin, myricetin, és kaempferol- és kettő flavont – apigenin és luteolin-
tartalmaznak. Ezért a teljes flavonoid bevitel és a táplálékkal való elérhetőség feltételezhetően nagyobb, mint amit eddig gondoltunk.
Élelmiszerekbeli elérhetősége
Gyümölcsök, zöldségek, és italok, mint például tea és vörösbor, különösen gazdagok flavonolokban. A legjelentősebb flavonol forrást Hollandiában, Dániában és az USA-ban a tea, a hagymafélék és az alma jelentik. Származási országtól függően az élelmiszerbeli elérhetőség szignifikánsan különbözik. Ezek a különbségek az eltérő kultúrális és étkezési szokásokból fakadnak. Egy hét országra kiterjedő tanulmány kimutatta, hogy a fő élelmiszerbeli elérhetősége a három flavonolnak és a két flavonnak, tekintélyesen különbözött a csoportok között. Például a zöld tea volt túlnyomóan ezen 5 flavonoid forrása Japánban, azonban Finnországban a gyümölcsöket és zöldségeket találták a legfontosabb forrásnak. Görögország egy részén és Közép- keleten, ahol a tradicionális étkezési szokásokat követik, az étrend fő részét vadon termő zöldnövények és erjesztett ételek adják. Ezekben az ételekben, a flavonoid szint jelentősen magasabb, mint a vörösborban és a fekete teában. A flavonoidok élelmiszerbeli elérhetősége akár ugyanazon ország különböző régiói között is eltéréseket mutathat. Olaszországban a vörösbort találták a predomináns flavonoid forrásnak. A quercetin flavonol volt a fő összetevője az első táblázatban felsorolt ételeknek. Azonban a myricetin és a keampferol flavonol, illetve az apigenin és luteolin flavonok is megatlálhatóak voltak számos ételben. A quercetin magas koncentrációja található hagymákban. Különböző ételek és italok quercetin tartalma látható a II. és III. táblázatban.
Quercetin tartalom a gyümölcsökben és zöldségekben (II. táblázat)
| Név 100g nyers | mg |
| Alma | 2-26 |
| Barack | 2,53 |
| Homoktövis | 10,5-16 |
| Fekete ribizli | 3,7-6,8 |
| Bab | 2,134 |
| Brokkoli | 0,6-3,7 |
| Vörös káposzta | 0,19-0,62 |
| Fehér káposzta | 0,01-0,1 |
| Snidling | 0,1-3,1 |
| Áfonya | 149 |
| Bodza | 10,5-24 |
| Endívia | 0,1-2,6 |
| Fehér hagyma | 18-54 |
| Francia bab | 3,2-4,5 |
| Vörös szőlő | 1,5-3,7 |
| Fehér szőlő | 0,2-1,2 |
| Poréhagyma | 1,0-2,5 |
| Spenót | 0,2-47,0 |
| Körte | 0,3-4,5 |
| Szilva | 0,9-1,5 |
| Málna | 0,5-2,9 |
| Piros ribizli | 0,2-2,7 |
| Meggy | 2,3-8 |
| Eper | 0,6-1,0 |
| Cseresznye | 0,6-2,4 |
| Koktél paradicsom | 0,4-7,4 |
| Paradicsom | 0,4-43,0 |
| Fehér ribizli | 0,3-2,8 |
Gyümölcsitalok quercetin tartalma (III. táblázat)
| Ital / 100ml | mg |
| Alma juice | 0,25 |
| Szőlő | 0,44 |
| Grapefruit | 0,49 |
| Citrom | 0,74 |
| Narancs | 0,34-0,57 |
| Paradicsom | 1,1-1,3 |
| Tea, fekete filteres | 1,7-2,5 |
| Tea, fekete lágy | 1,0-1,6 |
| Zöld tea | 0,11-2,3 |
| Oolong tea | 1,3 |
| Vörös bor | 0,2-1,6 |
Élelmiszer általi bevitel
1976-ban Kühnau becslései alapján az össz flavonoid bevitel az USA-ban 1 g/nap volt. Azóta már kutatók megállapították, hogy ez az érték jelentős túlbecsülés. Azonban, ha figyelembe veszzük az étrendünkben szereplő flavonoidok számát, akkor ez az érték nagyon könnyen elérhetővé válik. Az előzőekben már említett, hét országot átfogó tanulmányban, a legmagasabb flavonoid bevitelt a japánoknál mutatták ki, őket követte Horvátország, míg a legalacsonyabb bevitelt a finn csoportnál találták. DeVries és mtsai felbecsülték az öt flavonoid bevitelét 17 országban. A legalacsonyabb beviteli érték (1 – 9 mg/nap) dél-amerikai étrendből, míg a legmagasabb (75 -81 mg/nap) Skandináviából származott. A napi flavonol fogyasztást nehéz meghatározni, mint értéket, mert függ az étel hozzáférhetőségétől, összetétetelétől, az étkezési szokásoktól és a flavonol tartalmától. Az ételek teljes flavonoid bevitelére és tartalmára vonatkozó adatok elfogadhatóbbak, mint azok, melyek egyetlen ételadag flavanoid tartalmára vonatkoznak és a bevitel főleg csak a három flavonolt és a két flavont veszi figyelembe. Az utóbbi időkben megjelent tanulmányok szerint a flavanol plazma és vizelet koncentrációja azt tükrözi, hogy a vegyület rövid ideig tartózkodik a szervezetben. A flavonoid fogyasztásról jelenleg magyar adatok nem állnak rendelkezésünkre.
Tényezők, melyek meghatározzák az ételek flavonol tartalmát
A flavonoidok előfordulásának specifikus megoszlása egyes növényekben, egy bonyolult rendszer által valósul meg, mely genetikailag irányított enzim regulációval szabályozza szintézisüket és megoszlásukat az egyes növényi organizmusokban. Így az intrinsic faktorokon felül, a növényi flavanol tartalmat jelentős mértékben befolyásolják extrinsic faktorok is, mint például az adott növény különböző változatai, termesztés, évszak, klíma, érettség foka, az étel elkészítési módja és a növény származása.
Növényi megoszlás és változatok
A flavonoid koncentráció maximális a növény föld feletti és/vagy levegővel érintkező szöveteiben, mert a nap befolyásolja bioszintézisüket . A flavonoid glikozidok megoszlása különbözhet a növény levelein belül, ahol az epidermális sejtréteg mesophyl sejtjei különböző glikozidokat tartalmaznak. Quercetin glikozidok felhalmozódását mutatták ki a fekete szőlő a spanyol koktél paradicsomok és almák héjában. A flavonolok magas koncentrációját mutatták ki főleg azokban az élelmiszerekben, melyek vastag héjjal rendelkeznek, mint a szőlő és a koktél paradicsom. Nagy flavonoid tartalombeli különbség fordulhat elő ugyanazon faj különböző változataiban. Példának okáért, a vastag héjú szőlőkből készített borok, mint a Cabernet Sauvignon sokkal magasabb flavonol szintet mutathatnak, mint a vékonyabb héjú változatból készült bor. Észrevehető a különbség az almák, saláták és paradicsomok quercetin tartalma között, változatbeli különbség van az áfonya és az eper flavonoid tartalma között is.
Évszaki változások
Az évszakok változásának következtében a „leveles” zöldségek, mint pl.: saláta, endívia és póréhagyma, flavonoid szintjében szignifikáns változás figyelhető meg. Nyáron ezen zöldségek flavonoid szintje három-ötször nagyobb, mint más évszakokban. A quercetin tartalom évszakos változása figyelhető meg a paradicsomokban és a bogyós gyümölcsökben is. Azonban fontos megjegyezni, hogy a flavonoid tartalom évszakos változása nem érinti az összes zöldséget és gyümölcsöt, pl.: a vörös káposztát és a körtét sem.
Fény és éghajlati tényezők
A növényi flavonoidok akkumulációjáért kiemelten felelős az erőteljesebb fény expozíció, különösen az uv-B sugárzás. Következésképpen az üvegházakban termesztett növények flavonoid tartalma alacsonyabb, mert az üveg visszaveri az ultraibolya sugarakat. Spanyolországban és Dél – Afrikában termesztett zöldségek négy-ötször több flavonolt tartalmaznak, mint azok, amelyek angliai üvegházakból származnak. Ezen felül a naposabb, melegebb éghajlatról származó borokban magasabb a flavonol szint, mint azokban, melyek hűvösebb régiókból kerülnek piacra. A hőmérsékletnek jelentős hatása van az anthocyanin szintézisére és stabilitására szőlőkben, és ez képes befolyásolnia a szőlő anthocyanin összetételét is érés alatt.
Érettség mértéke
Kimutatták, hogy a flavonol glikozidok szintje a fekete ribizli érése során a gyümölcsben szignifikánsan nő. A flavonolok össszetételbeli változásai, ide értve az oxidációval szembeni érzékenységüknek változását is, jelentősek lehetnek az összflavonoid bogyós növényekben és szőlőben történő felhalmozódása során. Következésképpen a gyümölcs betakarításának ideje meghatározza annak flavonol tartalmát. Hideg, nedves éghajlatú területeken gyakran a szőlő szüretelése abban a pillanatban megkezdődik, amint az elért bizonyos cukor fokot azért, hogy minimalizálják a termelők az eső káros hatását a termésre nézve. Ezeket a szőlőket nem hagyják teljesen beérni, és ebből következően a belőlük készült borokat alacsony flavonol tartalom jellemzi. Magas flavonol tartalmú bor előállításához nem csak teljesen érett és vastag héjú szőlőre van szükség, hanem a borkészítés modern eljárásait is alkalmazni kell, mint hatékony darálás, préselés és borfejtés.
Ételek előkészítése és elkészítése
Habár a flavonoidok hő, oxigén és közepes mértékben sav rezisztensek, a konyhai előkészületek során bizonyos mennyiség elveszik belőlük. Számos gyümölcs és zöldség héjában és levelében a legmagasabb a flavonol tartalom, ennél fogva, a hámozás és/vagy levelek válogatása csökkenti, vagy el is távolíthatja a teljes flavonol tartalmat. Ételek flavonol tartalma függ az elkészítés módjától. Paradicsom, brokkoli és hagymák főzése során a quercetin szint csökken ezekben az ételekben. Azonban az elkészítés módja is hatással van ezen szintekre. Az ételek forralása az a folyamat, mely leginkább csökkenti azok quercetin tartalmát. Ez a csökkenés valószínűleg a főzővíz áztató,oldó hatásának következménye, és/vagy kémiai-, vagy hő degradáció. Mikrohullámú sütő használata szintén flavonol csökkenéshez vezet, ezzel szemben sütés hatásara csak csekély flavonol szint csökkenés figyelhető meg, azonban a sütési idő növekedésével az étel quercetin glikozid szintje jelentősen csökken. Az ételek tárolási módja és a flavonol tartalom közötti összefüggés nem tisztázott. Az ételek tárolása során a flavonoid szint nőhet, csökkenhet, és állandó szinten maradhat a flavonoid mértékétől függően. Például 9 hónapig – 20°C –on tárolt áfonyában a quercetin szint 40%-kal csökkent, míg eperben 32%-kal nőtt. Csak jelentéktelen változások figyelhetők meg hagymák raktározása során a quercetin glikozidok tartalmát illetően. Tartósított ételek (konzervált, dunsztolt, fagyasztott) flavonol tartalma szignifikánsan alacsonyabb lehet (megközelítőleg 50%), mint a friss termékeké. Mindazonáltal az ételek elkészítése során a flavonol szint növekedhet is.
Az almaleveknél ezt az enzimatikus folyamatot kontrollált körülmények között használják. A paradicsom és gabonafélék elkészítése során az elszíntelenedés elkerülhető hámozással és hántolással. Gyümölcslevek készítése során a flavonoid tartalom növekedhet, mert az extrakciós folyamatokban további flavonoidok szabadulhatnak fel a gyümölcs héjából. A borban magasabb quercetin koncentráció mutatható ki, mint akár a szőlőben, akár a bogyós gyümölcsökben. Ez a magasabb flavonol tartalom kapcsolatban lehet a modern borkészítési eljárásokkal. A tea által a szervezetbe kerülő flavonoidok szignifikáns különbséget mutathatnak a tea fajtájától, termék márkájától, és az elkészítés módjától függően. A tea levél, extrakciós felszín mérete és a flavonoid tartalom között fontos összefüggés van. A részecske mérete nem teljesen magyarázza a flavonoid termelésbeli különbségeit, a filterből, illetve tealevélből készült teák esetében. A filterből készített teák flavonoid szintje magasabb, mint a tealevélből készítetteké. Egy sokkal összetettebb flavonoid komplex, a thearubigin, a fekete tea készítése során keletkezik a már ismert flavonidokból, enzimatikus oxidáció során. Az európai piac számára előállított teákban, melyek átfogó fermentáción mennek keresztül, alacsonyabb cathechin, és magasabb thearubigin koncentráció található, mint azokban, melyeket amerikai piacra szánnak. A tea főzési ideje is jelentősen befolyásolhatja a flavonoid tartalmat. Hosszan tartó főzés során még hatékonyabb, és kifejezettebb a flavonoid extrakció fekete teából.
A flavonoidok hatásmechanizmusa
Antioxidáns hatások
A flavonoidok legjobban ismert tulajdonsága, majd’ az összes csoport esetében, azok antioxidáns képessége. A reaktív oxigén származékok ellen leghatékonyabban védő flavonoidok, a flavonok és a catechinek. A test sejtjeit és szöveteit folyamatosan károsítással fenyegetik a szabadgyökök és a reaktív oxigénszármazékok, melyek a normális oxigénmetabolizmus során keletkeznek, vagy külső forrásból kerülnek be a szervezetbe. Az a mechanizmus és reakcióláncolat, mely során a szabadgyökök interferálnak a sejtműködéssel, nem teljesen ismert, de a folyamatok közül, egyik legfontosabbnak tekintjük a lipidperoxidációt, mely a sejtmembránok károsodásához vezet. A sejtmembránkárosodás megváltoztatja a sejt töltését, mely az ozmotikus nyomás változásához, sejtduzzadáshoz, végül pedig sejthalálhoz vezet. A szabadgyökök gyulladásos metabolitokat vonzanak, mely hozzájárul egy általános gyulladásos válasz, valamint szövetkárosodás kialakulásához. A reaktív oxigénszármazékok elleni védekezésre, az élő szervezetek számos hatékony mechanizmust alakítottak ki. A szervezet oxidatív stressz ellen védő mechanizmusait katalizálják a szuperoxid dizmutáz (SOD), kataláz és glutation peroxidáz enzimek, valamint non-enzimatikus folyamatok is hozzájárulnak a védekezéshez, úgymint a glutation, aszkorbinsav, és tokoferol. Sérülések során bekövetkező fokozott oxidatív stressz, az endogén antioxidánsok (scavengerek) felhasználódásához, mennyiségük csökkenéséhez vezet. A flavonoidok növelik az endogén scavengerek mennyiségét. A flavonoidok interferálhatnak a különböző szabadgyök-képző rendszerekkel, ugyanakkor az endogén antioxidáns rendszerek működését is javíthatják.
Direkt szabadgyökfogás
A flavonoidok, különböző utakon előzhetik meg a szabadgyökök által okozott károsodást. Egy ezek közül, a direkt szabadgyök fogás. A szabadgyökök oxidálják a flavonoidokat, mely egy stabilabb, kevésbé reaktív gyök kialakulásához vezet. Másképp fogalmazva, a flavonoidok stabilizálják a reaktív oxigén származékokat olyan módon, hogy a gyök reaktív részével reagálnak. A flavonoidok, hidroxil csoportjuk révén inaktiválják a szabadgyököket. Bizonyos flavonoidok képesek a szuperxidok direkt befogására, míg mások, egy nagyon reaktív oxigénszármazékot, a peroxinitritet eliminálják. Az epicatehin és a rutin, szintén hatékony szabadgyökfogók. A rutin szabadgyökfogó tulajdonsága feltételezhetően annak köszönhető, hogy gátolja a xantin-oxidáz enzimet. A gyökök befogása révén, a flavonoidok képesek az LDL oxidációját megakadályozni in vitro. Ez a folyamat megvédi az LDL partikulumokat és teoretikusan a flavonoidok védenek az atherosclerosis ellen is.
Nitrogén oxid
Számos flavonoid, beleértve a quercetint, csökkentik az ischaemia-reperfúziós károsodást azáltal, hogy interferálnak az indukálható nitrogén monoxid szintáz enzimmel. Nitrogén monoxidot (NO) különböző típusú sejtek állítanak elő, így az endothel sejtek és macrophagok is. A NO, az egyik legkárosítóbb molekula, mely irreverzibilis sejtmembrán károsodás kialakulásához vezet. Ha a flavonoidokat antioxidánsként használják, akkor azok befogják a szabadgyököket, melyek ezáltal nem tudnak reagálni a NO-al, eredőképpen kisebb mértékű károsodás jön létre. Érdekes módon, a NO-t magát is tekinthetjük szabadgyöknek és leírták a flavonoidok direkt NO fogó képességét is. Ez arra engedett következtetni, hogy a NO befogása szerepet játszik a flavonoidok terápiás hatásában. A silibin egy olyan flavonoid, melyről leírták, hogy dózisfüggő módon gátolja a NO szintázt.
Xantin oxidáz
A xantin-oxidáz út jelentős szerepet játszik az oxidatív stressz következtében kialakuló szöveti károsodásért, főleg az ischaemiát követő reperfúzió során. A xantin-oxidáz szerepet játszik a xantin húgysavvá való alakításában. A xantin-oxidáz, az oxigén szabadgyökök egy forrását képezi. A reperfúziós fázisban (ti. reoxigenizáció), a xantin-oxidáz molekuláris oxigénnel reagál, melynek következtében szuperoxid szabadgyökök keletkeznek. Legalább 2 flavonoid, név szerint a quercetin és a silibin, gátolják a xantin-oxidáz működését, ezáltal csökkent oxidatív stressz kialakulásához vezetnek. Vizsgálták a flavonoidok szerkezetének és működésének összefüggéseit, és úgy találták, hogy a luteolin bizonyult a legpotensebb xantin-oxidáz inhibitornak.
Leukocyta immobilizáció
A leukocyta immobilizáció és az endothelhez való kitapadás, szintén a reaktív oxigén szabadgyökök (ROS) keletkezésének egy fő mechanizmusa, továbbá ez a folyamat felelős még a cytotoxicus és gyulladásos mediátorok felszabadulásáért, valamint a complement rendszer későbbi aktiválódásáért. Normális körülmények között, a leukocyták szabadon képesek mozogni az endothel fal mentén. Mindazonáltal ischaemia és gyulladás során, különböző, főleg endothel eredetű mediátorok és a complement rendszer aktiválódása révén, a leukocyták kitapadnak az endothelhez, immobolizálódnak és bekövetkezik a neutrophilok degranulációja. A folyamat eredményeképpen gyulladásos mediátorok szabadulnak fel, melyek szöveti károsodás kialakulásához vezetnek. Kimutatták, hogy tisztított flavonoid frakció per os adása, csökkenti az immobilizált leukocyták számát reperfúzió során. A flavonoidok által okozott csökkent immobilizált leukocytaszám hátterében feltehetően a csökkent total serum-complement szint áll, így védő faktornak tekinthető gyulladásos állapotokban. Néhány flavonoid képes megakadályozni a neutrophilek degranulációját anélkül, hogy a szuperoxid képződést befolyásolnák.
Interakció más enzimrendszerekkel
Sokkal kevesebb vizsgálatot folytattak eddig a flavonoidok egyéb kedvező tulajdonságairól, mint amennyit az antioxidáns kapacitásukról. A flavonoidok legfőbb hatásainak (pl.: antiallergiás hatás) hátterében feltehetően, ezen vegyületek gyökfogó képessége áll. A flavonoidok kifejthetik hatásukat, továbbá úgy is, hogy interakcióba lépnek bizonyos enzimrendszerekkel. Mitöbb, hatásuk lehet a gyökfogás és az enzimfunkciókkal való interakció együttes következménye is. Amikor ROS-k, Fe mellett vannak jelen, lipidperoxidáció jön létre. Specifikus flavonoidokról ismert, hogy a Fe-t kelát-komplexbe viszik, mellyel megakadályozzák a szabadgyökképződés egy lehetséges útvonalát. Különösen a quercetin esetében ismert annak vas komplexáló és stabilizáló tulajdonsága. A lipidperoxidáció megakadályozása egy másik jelentős védőtényző. Bizonyos flavonoidok képesek csökkenteni a complement aktivációt, csökkentve ezáltal az endothel falhoz való leukocyta adhéziót, összeségében pedig általánosan mérsékelve a gyulladásos választ. A flavonoidok egy másik érdekes hatása, az arachidonsav metabolizmussal való interakciójuk. Ez azt jelenti, hogy a flavonoidok gyulladásgátló és antithrombotikus tulajdonságokkal is bírnak. Az arachidonsav felszabadulás kiinduló lépését képezi egy általános gyulladásos válasznak. A lipoxigenázt tartalmazó neutrophilok, arachidonsavból kemotaktikus faktorokat képeznek, valamint citokinek felszabadulását generálják.
Klinikai hatások
A flavonoidok hatásmechanizmusának és klinikai hatásának kapcsolatáról, az 1.ábrán látható összefoglaló.
Antiatheroscleroticus hatás
Antioxidáns tulajdonságaiknak köszönhetően, a flavonoidok, valűszínűleg, nagymértékben befolyással vannak a vasculaturára. Az oxigén szabadgyökök képesek az LDL-t oxidálni, mely az endothelfal károsodásához, végül pedig acceleralt atherosclerosishoz vezet. Néhány klinikai vizsgálat rámutatott, hogy a flavonoidbevitel védelmet jelent a koszorúérbetegséggel szemben. Megállapították, hogy a rendszeresen fogyasztott ételek flavonoidtartalma csökkentheti a szívérrendszeri halálozás rizikóját idősebb férfiakban. Mitöbb, egy japán vizsgálat negatív korrelációt mutatott a flavonoidbevitel és a plazma koleszterol koncentráció között. Az oxidatív stressznek és a vascularis károsodásnak alapvető jelentőséget tulajdonítanak a demencia kialakulásában. Vörösborfogyasztás mellett, egyes szerzők szerint, csökken a demencia kialakulásának valószínűsége. A flavonoidbevitel és a demencia incidenciája között fordított arányosság áll fenn.
Antiinflammációs hatás
A ciklooxigenáz és a lipoxigenáz fontos szerepet játszanak a gyulladásos folyamatokban. Részt vesznek az arachidonsav felszabadításában, mely egy általános gyulladásos válasz kialakulásának kezdeti lépése. A lipoxigenázt tartalmazó neutrophilok, kemotaktikus faktorokat szintetizálnak arachidonsavból, valamint citokinek felszabadulását generálják. Bizonyos fenolos vegyületekről bebizonyosodott, hogy gátolják mind a ciklooxigenáz, mind az 5-lipoxigenáz útvonalakat. Ez a gátlás, csökkent arachidonsav felszabaduláshoz vezet. A pontos folyamat, mely során a flavonoidok gátolják ezen enzimeket, nem ismert. Különösen a quercetin képes mind a ciklooxigenáz, mind a lipoxigenáz aktivitásának gátlására, így csökkenti ezen enzimek gyulladásos metabolitjainak képződését. A flavonoidok egy másik gyulladáscsökkentő hatása, az eikozanoid bioszintézis gátlása. Az eikozanoidok, mint pl. a prosztaglandinok, részt vesznek számos immunológiai folyamatban, továbbá a ciklooxigenáz és a lipoxigenáz utak végtermékei. A flavonoidok gátolják továbbá mind a citoszólikus, mind a membránhoz kötött tirozin kinázt. Ezen proteinek gátlása megakadályozza a kontrollálatlan sejtnövekedést és proliferációt. A tirozin kinázok szubsztrátjai, úgy tűnik kulcsszerepet játszanak azon jelátviteli utakban, melyek a sejtproliferációt szabályozzák. A flavonoidok további gyulladáscsökkentő hatását jelenti, feltételezett, neutrophil degranulációt gátló képességük. Ez a neutrophilokból és más immunsejtekből való arachidonsav felszabadulás csökkentésének direkt módja.
Antitumor hatás
A flavonoidok antitumor hatása, továbbra is vita tárgyát képezi. Az antioxidáns rendszerek, sokszor elégtelennek bizonyulnak, és a ROS-k nagy valószínűséggel szerepet játszanak a karcinogenezisben. A ROS-k károsíthatják a DNS-t és a DNS repair elégtelensége következtében, mutálódott sejtek osztódnak tovább. Ha mindezek a változások, bizonyos kritikus génekben, mint protoonkogénekben illetve tumorszupresszor génekben következnek be, akkor tumoriniciáció valamint progpagáció következhet be. A ROS-k közvetlenül képesek interferálni a szignáltranszdukciós folyamatokkal és a sejtnövekedéssel. A ROS-k által okozott sejtkárosodás mitózishoz vezethet, így a DNS-t további mutagéneknek kitéve, valamint növelve a rizikót, hogy a már károsodott DNS további mutációkat szenved. Egyes kutatók állítása szerint, a flavonoidok, mint antioxidáns vegyületek, megakadályozzák a karcinogenezist. Egyes flavonoidokról, mint pl. a fisetin, apigenin és luteolin, azt állítják, hogy a sejtproliferáció potens inhibitorai. Egy széleskörű klinikai vizsgálat eredménye szerint, fordított arányosság áll fenn a flavonoidbevitel és a tüdőrák előfordulási valószínűsége között. Ezt a hatást, főleg quercetinnek tulajdonították, mely az említett tanulmányban, a totál flavonoidbevitel több, mint 95%-át tette ki. A quercetin és apigenin gátolta a melanoma növekedését, továbbá csökkentette invazívitását és metasztatikus potenciálját egerekben. Ez a felfedezés új távlatokat nyithat a malignus betegségek kezelésében. Mitöbb, a flavonoidokról úgy gondolják, hogy csökkentik az angiogenezist. Normális körülmények között, az angiogenezis egy szigorúan szabályozott folyamat, az emberi testben. Az angiogenezis folyamatát számos endogén angiogenetikus és angiosztatikus faktor regulálja. Például a sebgyógyulás folyamán fokozottan működésbe lép az angiogenezis, míg mindez pathológiás, regulálatlan formában zajlik tumorok esetén. Az angiogenezis inhibitorai, az érújdonképződés számos lépésével interferálhatnak, úgymint az endothelsejtek migrációjával, proliferációjával és a lumenképződéssel. Az ismert angiogenezis inhibitorok között, a flavonoidok, úgy tűnik, fontos szerepet töltenek be, bár az érújdonképződést gátló mechanizmusuk ezeddig ismeretlen. Egy lehetséges hatásmechanizmus, a protein kinázok gátlása. Ezek az enzimek fontos szerepet játszanak a jelátviteli folyamatokban és ismert, az angiogenezisre gyakorolt hatásuk is.
Antithromboticus hatások
A thrombocyta aggregáció, hozzájárul az atherosclerosist követő akut trombusképződéshez, majd a stenotisalt artériák következményes embolizációhoz. Az aktivált thrombocyták endothel falhoz való tapadásának hatására, az endothel lipid peroxidáz és oxigén szabadgyökök képzésébe kezd, mely megakadályozza a prostacyclin és nitrogén- monoxid endothelialis képzését. Az 1960-as években kimutatták, hogy a teában lévő festékanyagok csökkentik a véralvadást, növelik a fibrinolízist és megelőzik a thrombocyta adhéziót és aggregációt. Bizonyos flavonoidokról, mint a quercetin, kaempferol és a myricetin, kimutatták, hogy a thrombocytaaggregatio hatékony inhibitorai kutyákban és majmokban. A flavonolok különösen hatékony antitrombotikus vegyületek, mivel direkt gyökfogók, így tartva fenn az endothelialis nitrogén-monoxid és prostacyclin megfelelő szintjét. Egy tanulmány bemutatta, hogy a flavonoidok erőteljes antitrombotikus vegyületek in vitro és in vivo, mert hatékonyan gátolják a cyclooxigenázt és lipoxigenázt. Jól ismert jelenség, hogy az arachidonsavat, mely gyulladásos körülmények között szabadul föl, a thrombocyták alakítják tovább prostaglandinná, endoperoxidokká és tromboxán A2-vé, mely végeredményben thrombocyta aktivációhoz és aggregációhoz vezet. A flavonoidok antiaggregációs hatásának hátterében, legfőképpen a tromboxán A2 gátlást vélelmezik. A flavonoidok különböző módon befolyásolják az arachidonsav metabolizmust. Egyes flavonoidok specifikusan gátolják a ciklooxigenázt vagy lipoxigenázt, míg mások mindkét enzimet egyszerre. In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a flavonoidok hozzákötődnek a thrombocyta membránhoz, így idővel akkumulatív hatást fajtenek ki.
Antioszteoporotikus hatás
Egy angol tanulmányban összehasonlították olyan nők csontdenzitását, akik rendszeresen fogyasztottak teát, olyanokéval, akik nem. A vizsgálatban, azoknál a nőknél, akik teafogyasztók voltak, magasabb csont ásványianyag denzitást mértek, mint a teát nem fogyasztóknál. Feltehetően a teában található flavonoidoknak köszönhető az osteoporosis megelőzése.
Antivirális hatás
A flavonoidok antivirális hatását Wang és mtsai mutatták ki. Bizonyos vírusokról (így a herpes simplex, respiratory syncytial virus, parainfluenza virus és adenovírus), azt állítják, hogy a flavonoidok hatással vannak rájuk. A quercetinről leírták, hogy rendelkezik mind antiinfektív, mind antireplikatív tuljdonságokkal. A flavonoidok azon tulajdonságát, hogy a sejtciklus különböző részeivel interferálnak, a korábbiakban már leírtuk. Például, egyes flavonoidok a vírusok intracelluláris replikációját befolyásolják, míg mások gátolják a vírus fertőzőképességét. Eddig, a flavonoidok vírusokra kifejtett hatásairól, főleg in vitro tanulmányok számoltak be, így keveset tudunk a vegyületek, in vivo antivirális hatásairól. Vannak arra bizonyítékok, hogy a flavonoidok, glikált formában, sokkal potensebben csökkentik a rotavírus infektivitását, mint aglikon formába. A HIV 1980 óta tartó rohamos terjedése miatt a flavonoidok antivirális hatását eddig, főleg a HIV-en vizsgálták. Számos természetes anyag képes, a vírusreplikáció különböző pontjait gátolni. A flavonoidok anti-HIV szerként való felfedezése és fejlődése, az utóbbi 2 évtizedben kiterjedten folyik. A legtöbb ilyen tanulmány, a reverz transzkriptáz vagy az RNS függő DNS polimeráz gátlására fókuszál, de antiintegráz és antiproteáz hatásról is már beszámoltak. Ebben az esetben is főleg in vitro vizsgálatokat végeztek, így a fllavonoidokról HIV betegek direkt kezelésésben, egyelőre nem állnak adatok rendelkezésre.
Jövőbeli lehetőségek
Bizonyos epidemiológiai vizsgálatok, a flavonoidok kardioprotektív hatását sugallják koszorúérbetegségekben. Egy nagyszabású klinikai vizsgálat szerint, a flavonoidok csökkentik a koszorúérbetegség következtében létrejövő mortalitást. Különböző kohort tanulmányok mutattak rá a flavonoidbevitel és a koszorúérbetegség következtében létrejövő halálozás közötti fordított arányosságra. Ezek a vizsgálatok ígéretesnek bizonyulnak és felvetik a flavonoidok értékes ételadalékként való alkalmazását. Az elmúlt 10 évben, a flavonoidok jóval több szerepet kaptak az irodalomban, és számos kedvező hatásuk került tisztázásra. Mindazonáltal, a legtöbb vizsgálat in vitro volt, így nehezen vonhatók le következtetések a flavonoidok hasznáról a diétában. A flavonoidok kutatása meglehetősen komplex folyamat, a molekuláris struktúra színes volta, valamint a biológiai elérhetőségről szóló adatok csekély száma miatt. Mitöbb, az oxidatív károsodás mértékének mérésére nem állnak megfelelő módszerek rendelkezésre és nehéz objektív, mérhető paramétereket találni a folyamat alatt. Szükség van a vizsgálóeljárások fejlesztésére, hogy olyan készülékek álljanak rendelkezésre, melyekkel lehetővé válik a felszívódás és kiválasztás exact mérése. A hosszú távú flavonoidfogyasztás következményeiről még kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Következtetésképpen, az eddig elvégzett in vivo tanulmányok reményteljes jövővel kecsegtetnek.
1. ábra A flavonoidok hatásmechanizmusának és klinikai hatásának kapcsolata